Bécs hetedik kerületében, a Neustiftgasse 51. szám alatt 25 éven keresztül működött a legendás Wratschko kisvendéglő, amely a koronavírus járvány következtében végleg bezárt. Ezután vásárolta meg az ingatlant a jelenlegi tulajdonosi kör, melynek tagja többek között a hazai vendéglátásból is jól ismert Manek Gábor, illetve Vértes Ádám is. A 2023 júniusában nyílt Atlas Bar & Kunstgalerie új arculatához megtartották az eredeti berendezéseket, melyeket a Budapesten bevettnek számító romkocsmás elemekkel egészítettek ki.
A vendéglátóhely utcai terasszal bővült, az épületben pedig művészeti galériát alakítottak ki, ahol fiatal művészek kapnak lehetőséget kiállításokra. A vendéglátóhelyen klubkoncertek megtartására is van lehetőség, így gyakran lépnek fel különböző műfajok feltörekvő alterzenekarai. Az Atlasz tehát nem csak egy bár, hanem Bécs egyik pezsgő, kulturális találkozóhelye is. Ennek bizonyítéka, hogy külön személy látja el - Sarah Theuer személyében - a kurátori, művészeti igazgatói feladatokat. A kulturális feltöltődéshez pedig természetesen ételek és italok is párosulnak. A személyzet jelentős része magyar, akik nagyon jól összedolgoznak az osztrák munkatársakkal. Leginkább helyi termelőkkel, beszállítókkal működnek együtt, törekedve a fenntarthatóságra: az alapanyagoknál szempont a frissesség, természetesség, szezonalitás és regionalitás.
Az italkínálat Bécsben újítóként natúr borokra, kézműves sörökre, illetve különleges kávékra épül, erre a helyiek és a szakmai körök hamar felfigyeltek. 2024 októberében megkapták az „Ausztria legjobb borbárja” címet, majd 2025-ben a „legjobb bécsi natúrborbár” kitüntetést a Falstaff gasztrokalauztól.
Módos Lívia és Mentes Péter alapítótulajdonosok több mint tizenkét éve nyitották meg a bécsi Budapest Bistro kapuit az ötödik kerületi Pilgramgasse 10. szám alatt. A vendéglátóhelyet azóta is vezető tulajdonosok célja egy barátságos, közvetlen hangulatú hely megteremtése volt, amely a magyar vendéglátás ízeit és szemléletét képviseli egy nemzetközi nagyváros közegében. Az évek során stabil törzsvendégkörük alakult ki, sok vendégük a kezdetek óta visszatér hozzájuk. A „Budapest” név választása tudatos döntés volt: a magyar főváros vendégszerető, pezsgő gasztronómiai világára utal, és egyben arra a hangulatra is, amelyet a bisztróban szeretnének megidézni.
A Budapest Bistro alapvetően bisztró jellegű vendéglátóhely, ahol a klasszikus bisztrókonyha mellett a magyaros ízek is megjelennek. Kínálatukban különféle reggelik, melegszendvicsek, illetve a vendégek körében különösen népszerű bundáskenyér-változatok is szerepelnek. A vendéglátóhelyen kizárólag magyar munkatársak dolgoznak, mind a konyhán, mind a vendégtérben. A tulajdonosok számára fontos, hogy a magyar vendéglátás hagyományait és a vendégközpontú szemléletét képviseljék, miközben természetesen a bécsi gasztronómiai környezet részeként működnek. Az alapanyagok beszerzésénél tudatosan törekednek minőségi, gyakran kézműves termékek használatára. A szörpök és lekvárok Fertődről származnak, egy kis családi manufaktúrától, a borválasztékuk pedig a soproni Vincellér pincészettől érkezik. A pékárut hosszú időn keresztül a Módos pékség készítette, jelenleg pedig a Lajtos pékségből – amelyhez családi kapcsolat is fűzi őket – vásárolják a kenyeret.
Italkínálatuk része a szálas tea is, amely a Dunakanyarban működő Szokolyai Herbatea Manufaktúrából jut el hozzájuk. A teák alapanyagait a környéken kézzel gyűjtik, majd kis mennyiségben, kézműves módon dolgozzák fel. Vendégeik között megtalálhatók a helyi lakosok, turisták, illetve számos visszatérő törzsvendég is.
A bisztró családias hangulata és a magyar ízek sokak számára teszik rendszeres találkozóponttá a helyet. Ebben fontos szerepe van annak is, hogy a Budapest Bistro kulturális programok otthonául is szolgál. A gasztronómia mellett rendszeresen adnak teret magyar művészeknek: képzőművészeti kiállításokat, koncerteket, valamint színházi előadásokat és irodalmi esteket szerveznek. A vendéglátóhely így a bécsi magyar közösség egyik fontos kulturális és közösségi terévé vált. A bisztró kétszer is közönségdíjban részesült, amely a tulajdonosok számára különösen fontos visszajelzés. Az alapítók jövőbeli céljai közt szerepel a Budapest Bistro családias jellegének megőrzése, a magyar termelőkkel való kapcsolataik erősítése, valamint folytatni azt a kulturális szerepet, amely a bécsi magyar közösség egyik találkozópontjává tette helyüket.
A Mesiter Lángos alapító tulajdonosai Kiprich András és Lukács Zoltán, akik már tizenöt éve foglalkoznak lángoskészítéssel Bécsben. Vállakozásuk elindítását az motiválta, hogy az Ausztriában kapható, lángos néven árusított termékekkel nem voltak megelégedve. Célul tűzték ki, hogy autentikus, magyar recept alapján készített lángost készítenek a külhoni magyaroknak, illetve az osztrák vendégeknek. A névadás tudatosan, figyelemfelhívó módon vegyíti a német „Meister” (mester, bajnok) kifejezést és az ékezettel írt magyar „lángos” szót. A tulajdonosok büszkén hirdetik a lángos magyar eredetét, melyre az üzleteiken elhelyezett, messziről is jól látható magyar trikolór színei is felhívják a figyelmet. A mai napig titkos alaprecept megalkotása közel másfél éves folyamat eredménye.
Eleinte nehéz volt érvényesülniük Bécsben, mivel a helyiek nem értették, hogy miben más a hagyományos magyar lángos, szemben az osztrákok termékeivel. Az első években különböző rendezvényeken szerepelt a Mesiter Lángos, mígnem négy év után feltűntek a Prater karácsonyi vásárán is. Az ekkor nyújtott teljesítményük eredményeképp később engedélyt kaptak arra, hogy a népszerű vidámparkban az óriáskeréktől nem messze állandó üzletet nyissanak.
Sikerük titka, hogy nem fagyasztott alapanyagokból, hanem friss tésztából dolgoznak, melyet a vevő előtt, megfelelő olajban, helyben sütnek ki. Az osztrák vásárlóknak eleinte újdonság volt a sajtos-tejfölös lángos is, így a forgalom túlnyomó részét a klasszikus, sima fokhagymás lángos adta. A vendégeknek időbe telt megtanulniuk a lángos fogyasztását is, a kezdeti időkben előfordult, hogy evőeszközöket kértek hozzá. Napjainkra a kereslet megfordult, így a feltétes lángosok a legnépszerűbbek, mint például a magyar szalámis vagy sonkás. Habár a vásárlók igényeihez igazodva például almaszószos fahéjas édes lángost is felvettek a kínálatukba, a manapság divatosnak számító töltött lángosokat – szemben az osztrák árusokkal – a Mesiter Lángos nem készít.
Új mérföldkövet jelentett a vállalkozás életében, amikor nyolc éve sikerült a Praterben megnyitni a második Mesiter Lángosozót is a népszerű Tagada nevű játék szomszédságában. Ez az egység a Mesiter Lángos & Lemon nevet viseli, utalva arra, hogy itt a limonádé és mojito is hangsúlyos szerepet kap az ételek mellett. Az utóbbi évek legjelentősebb változása, hogy az első, eredeti üzlet bezárt, majd 2026-ban az óriáskeréktől harminc méterre egy korszerűbb, nagy teraszos pavilonban újranyitott töltött gofrit is forgalmazva.
A nagymúltú Piroschka Ungarische Restaurant tulajdonos házaspárja, Bécsi Krisztián és felesége, Adrienn a Balaton-parton kezdte vendéglóipari pályafutását, majd Tirolba költöztek tapasztalatszerzés céljából. Ezt követően döntöttek egy saját bécsi magyar étterem nyitása mellett. Céljuk kezdettől fogva az volt, hogy ne csak egy üzletet hozzanak létre, hanem egy olyan stabil munkahelyet teremtsenek maguknak, melyet a vendéglátás szeretete mozgat. Ezt az elvüket a mai napig tartják: az éttermet napjainkig is ők vezetik, így jelen vannak a vendéglő mindennapi életében. Ahogyan magukról mondják: „Mi vagyunk a „Bécsi család Bécsben” – hiszen a vezetéknevünk és a választott otthonunk most már végérvényesen összefonódott”.
Az étterem megnyitására 2005 decemberében került sor Bécs 22. kerületében, a Breitenleer Straße 446. szám alatt. A hatalmas nyári terasszal bővített, hangulatos pincehelyiségben töltött évekre „tanulóidőként” tekintenek vissza a tulajdonosok. Hét év után, a fejlődési vágy miatt átköltöztek a 18. kerületbe, a Gersthofer Straße 140. szám alá, ahol jelenleg is üzemelnek. Hatalmas büszkeség számukra, hogy a költözés előtti korábbi törzsvendégeik közül többen ma is visszajárnak hozzájuk.
Az étterem elnevezését a klasszikus „Ich denke oft an Piroschka” című film (az 1955-ös, magyarra „Gyakran gondolok Piroskára” címen fordított romantikus vígjáték) ihlette. Konyhájukat a hagyományos magyar polgári gasztronómia jellemzi és az úgynevezett „Slow Food” szemléletben hisznek: minden ételüket frissen, kézzel készítik. A galuskát például frissen szaggatják, a palacsintát rendeléskor sütik, illetve olyan hagyományos fogásokkal várják vendégeiket, mint a töltött káposzta, a borjúpaprikás vagy a somlói galuska. Kínálatuk elengedhetetlen eleme a tradicionális, balatoni módon, passzírozva készített halászlé, melynek alapanyagát szintén Magyarországról szerzik be. Klasszikus gulyáslevesüket – a polgári konyha hagyományait követve – borjúhúsból készítik, desszertjeik közül pedig a gesztenyepüré az étlapjuk egyik legfontosabb építőköve. A receptúrát és a csapatot a következőképp jellemezte Bécsi Krisztián: „Az alapításkor a szakmai alapokat én magam fektettem le: a nagymamám receptjeit dolgoztam át éttermi szintre. Ez a garancia arra, hogy az ízeink évtizedek óta változatlanok. Csapatunk összesen öt főből áll. A feleségem, Adrienn, jómagam, egy szakács kolléga, egy nagyon kedves konyhalány, valamint egy régi barátom és volt iskolatársam.” Az alapanyagok egy része Magyarországról érkezik, mint például a fűszerpaprika, a tejföl, a lecsópaprika és a barackpálinka.
Bizonyos alapanyagokat pedig családi kertekből szereznek be, így a Gundel-palacsintához használt diót, illetve a rétes almáját Adrienn édesanyájának kertjéből, a burgonyát és a tököt pedig Krisztián édesapjától kapják. Vendégeik többsége osztrák, emellett külhoni magyarok is járnak az étterembe, akik az otthoni ízeket és az autentikus berendezést keresik.
A tulajdonosok szerint a magyar étterem működtetése Bécsben az infláció és az online rendelési platformok elterjedése miatt nehezebbé vált. Utóbbira ők kevésbé szeretnének átállni, mivel a személyes vendéglátásban és a közösségi élményben hisznek. Jövőbeli terveiket pedig ekképp fogalmazta meg Bécsi Krisztián: „Az Ilona Stüberl sajnálatos bezárása után még inkább szívügyünknek érezzük a magyar konyha fenntartását Bécsben. Meggyőződésünk, hogy egy kétmilliós világváros nem maradhat minőségi magyar étterem nélkül. Terveink szerint a jövőben is ebben a családias formában visszük tovább a Piroschkát, őrizve gasztronómiai örökségünket.”


